Hazáért körút - Agárdpuszta

Gárdonyi Emlékház, Gárdonyi rönkvár

Gárdonyi-ház

Gárdony híres szülötte Gárdonyi Géza író, az Egri csillagok szerzője, aki – Ziegler Géza néven – 1863. augusztus 3-án született és nyolc hónapos koráig, 1864. április 24-éig élt az agárdpusztai Nádasdy-uradalomban.  Szülőháza ma már irodalmi emlékházként működik. Az épület hosszú gerincű, meszelt falú, régen nádfedelű, ma cseréptetős cselédház. A Nádasdyak eredetileg tanítóháznak szánták, ezért is épült vályog helyett téglából, de az író születésekor az uradalmi cselédség „arisztokráciája”, a mesteremberek – kőműves, gépész, kovács – lakták az épületet. Az ország fontos Gárdonyi emlékhelye bemutatja az író életének legfőbb állomásait, irodalmi munkásságának kiemelkedő értékeit. A tárlókban naplója és műveinek legszebb kiadásai mellett néhány eredeti, személyes tárgya is megtekinthető.  Az Emlékház egyik termében található az Egri vár miniatűr változata terepasztal formájában ólomkatonákkal benépesítve. Az emlékház szomszédságában 2011 nyarán elkészült az egri vár kicsinyített, rönkvár másolata, amely Gárdonyi egyik legismertebb regényének, az Egri csillagoknak helyszíne.

Gárdonyi Géza és Ziegler Sándor

Gárdonyi Géza, eredeti nevén Ziegler Géza (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró és pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Édesapja, Ziegler Sándor Mihály (1823-1879) szász származású, evangélikus felekezetű gépészmérnök-feltaláló volt. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt Pesten saját költségén hadi üzemet hozott létre, amely támogatta a honvédőket. Nevéhez a későbbi korok ezért a „Kossuth fegyvergyárosa" állandó jelzőt kapcsolták. Katonai szerepvállalása miatt álruhába öltözve érkezett vissza szülőfalujába, Nemeskérre. Elfogták és haditörvényszék elé került, megmenekülését csak annak köszönhette, hogy barátai kiálltak mellette, és lényegében hamis tanúzással megmentették az életét.

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.”

Gárdonyi Géza

Egri csillagok

Az Egri csillagok az egyik legismertebb magyar történelmi regény, amelynek története a valóságos 1552. évi egri ostrom eseményeinek és előzményeinek történetét dolgozza fel érdekfeszítően cselekményes formában. A történet 1533-ban kezdődik és az 1552-es hatalmas túlerővel szemben diadalt aratott egri hősök győzelmével zárul. Az író maga e művét tartotta legjobb alkotásának. A regény hazaszeretetről, a hazáért való önfeláldozásról szól: a honvédelem és a hazaszeretet regénye. Ez az érzelem hatja át a történetet, ez vezérli Eger védőit a küzdelemben. A hazaszeretet leginkább a szereplők tetteiben nyilvánul meg, de szóban talán Dobó István várkapitány esküje fogalmazza meg legpontosabban:

„És most magam esküszöm - szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”